Na és a kamaszok
Elérkeztünk a kamaszkorhoz. A fejlődésnek ez a szakasza a legtöbb szülő rémálma: frusztrációkkal, kétségbeeséssel, ellenségeskedéssel, vitákkal teli.
Milyen is egy kamasz?
Szervezetében jelentős hormonális változás veszi kezdetét, és szinte ezzel egyidőben feje tetejére áll körülötte a világ: hirtelen óriásira nő a távolság közte és a felnőttek, különösen szülei között – úgy érzi, nem egy nyelvet beszélnek. (Valljuk be, ez legtöbbször így is van.) Testének változása aggodalommal tölti el, saját jövőjével kapcsolatban tele van kimondatlan félelmekkel, szorongással. Próbál megfelelni társainak – szüleinek már annál kevésbé –, mégis előfordulhat, hogy gúnyolódás céltáblájává, ennek következtében kirekesztetté, magányossá válik. A szeretetre talán jobban szüksége van, mint bármikor, mégis elutasít minden szülői közeledést. Legbelül pedig úgy érzi, gyűlöli őket/magát, amiért nem képes az adott „helyzettel” megbirkózni. Úgy gondolja, senki sem érti meg, miközben ebben a jelentős személyiségfejlődési szakaszban, ebben az óriási változásban, szanaszét hullott identitásával elveszetten bolyong, és a nagy „keresésben” valójában ő nem találja saját magát.
„Úristen, mit kezdjek magammal?”
A kamasz próbálja megtalálni a helyét fenekestől felfordult világában, de ehhez segítségre van szüksége. Nagyon fontos, hogy ebben a mindenki számára nehéz időszakban türelmesen és megértéssel forduljunk gyermekünk felé – ami olykor tagadhatatlanul természetfeletti belső erőt kíván –, de nem szabad elfelejtenünk, hogy valaha mi is épp ilyen csatákat vívtunk önmagunkkal, szüleinkkel. Nem árt hozzászokni és megérteni – mi több – kezelni a helyzetet, mivel a serdülés több évig tartó folyamat. Az összes változásra sem a szülő, sem pedig a gyermek nem készülhet fel.
Bármennyire is szeretnénk időnként – egy-egy kudarcba fulladt beszélgetés, heves vita után – mégsem választhatjuk a könnyebb utat. Nem engedhetjük el kamasz gyermekünk kezét. Sajnos ebben az időszakban nincs univerzális tanács, minden gyermek egyénileg, sajátos módon éli meg a serdülőkort, mivel fogantatásától kezdődően már elindult az a folyamat, amely elvezetett a jelen helyzetig. Ez a folyamat pedig minden gyermek esetében más. Egy azonban biztos – különböző útvonalat bejárva, de végül minden gyermek eljut a fejlődésnek ehhez a szakaszához.
Senki sincs könnyű helyzetben, mivel korlátokra szükség van, amelyek ellen a kamasz természetesen lázad. A szülőnek nehéz megtalálni azt az ideális pontot, ahol még képes gyermekét, annak viselkedését kontrollálni, s eközben a gyermek megkapja azt a szabadságot, amelyben viszonylag biztonsággal próbálgathatja magát, képességeit, bontogathatja „szárnyait”. Mivel felelősséggel tartozunk gyermekünkért és annak jövőjéért, így a szülő-kamasz konfliktus túlságos elmélyülése esetén mindenképp érdemes szakemberhez fordulni.