Igazán különleges hangulata volt, mert abban a néhány órában nem az azonosságok, hanem sokkal inkább a különbözőségek mutatták meg magukat a legtökéletesebb formában.

Érdekes volt látni, hogy mindannyian egymástól eltérő világot képviselünk, amely világban ugyanaz a szó, érzelem, működés… valahogy egy kicsit mindenkinek mást jelentett.

Hogy miért? Mert az életút, a tapasztalat és minden, ami ezek mögött van – vagy ezekből született – a különböző érzelmeket és a hozzájuk való viszonyt mindenkinél máshogy használta fel a személyiség megalkotásához. Nem jól vagy rosszul, csupán máshogy. Mivel nem volt két azonos Út, az eddig megtett „táv” sem ugyanúgy tanított, épített, formált, érzékenyített egyikünket sem. Ettől lett különleges a szerdai találkozás.

A feltett kérdésekre mindannyian máshogy válaszoltunk, ugyanazt a feladatot mindannyian máshogy „oldottuk meg”. (Őszintén megvallom, először felmerült bennem, talán én nem voltam érthető, majd rájöttem, a különböző világokból mindenki a saját módján és a legtökéletesebben értelmezte azokat.)

Jó volt átélni, hogy mindenki különbözőségével együtt mégis ott, abban a Térben, létrejött az Elfogadás, Együttérzés és persze a Szeretet – minden tökéletes Egységben, a legszebb Harmóniában működött. És miközben meséltünk, figyeltünk, átéreztünk, időnként néhány érzelem is megjelent, vele együtt pedig néhány könnycsepp is utat tört magának.

A résztvevők között egy rövid időre – tudatos formálás nélkül – összezárt a Kör is, de az este végére újra kinyílt, és várja azok jelentkezését, akik szeretnének csatlakozni, mert hiányoznak életükből az őszinte beszélgetések, magányosnak érzik magukat, vagy csupán szívesen töltenének Időt olyanokkal, akik hasonlóan gondolkodnak, éreznek, működnek, akiket egy hasonló belső Iránytű vezet…

Téged is szeretettel vár a LélekHangoló,

Zita